A fa természetes anyag. A fák növekedési folyamata során gyakran különböző külső tényezők befolyásolják őket, ami rendellenes faszerkezetet és festést károsító hibákat eredményez. Betegségek, rovarok stb. (ún. parazitizmus) okozta anyagváltozások a fákban), ezek a fa természetes hibái.

Gyakori természetes fahibák: csomók, elszíneződések, rovarlyukak, repedések stb. Ezek károsíthatják a festményt, ezért festés előtt el kell távolítani és ki kell javítani.

A repedéseket a rostok egymástól való elválása okozza külső erők hatására, vagy a fa hőmérsékletének és páratartalmának változása miatt.

A fa repedésének többféle formája van: felületi repedés, belső repedés, végrepedés és kerékrepedés. Nézzük meg röviden az ilyen típusú repedések okait:

1. Felületi repedés:

A felületi repedésekre utal, a felületi repedések a rönktest vagy a kész fa felületén keletkező repedésekre utalnak. A repedések általában a húrsíkra korlátozódnak, és sugárirányban alakulnak ki. Amikor a fa megszárad, a víz először elpárolog a felületről. Amikor a felületi réteg nedvességtartalma a száltelítési pont alá csökken, a felületi fa zsugorodni kezd. Ekkor azonban a szomszédos belső faréteg nedvességtartalma még a száltelítési pont felett van, és nem zsugorodik. A felületi fa zsugorodását a belső fa korlátozza, és nem tud szabadon zsugorodni, így belső feszültség keletkezik a fában: a felületi fa feszültség alatt van, a belső fa pedig összenyomódik. Minél szigorúbbak a szárítási körülmények, annál nagyobb a nedvességtartalom különbség a fa belső és külső rétegei között, és annál nagyobb a keletkező belső feszültség. Ha a felületi réteg húzófeszültsége meghaladja a fa keresztirányú erezetének szakítószilárdságát, a faszövet elszakad. Mivel a szövet húzószilárdsága a fasugarak mentén kisebb, mint a szomszédos farostok szilárdsága, először a fasugarak mentén keletkeznek repedések.

2. Belső repedés:

Vagyis belső repedések. A belső repedéseket gyakran méhsejt repedéseknek is nevezik. Belső repedések a száradás későbbi szakaszaiban és néha a száraz anyagok tárolása során keletkeznek. A fa kívülről általában nem könnyű felismerni, de súlyos esetekben a fa felületén lévő mélyedés alapján ítélhető meg. A belső repedéseket a fa belső rétegeinek húzófeszültsége okozza.

3. Végrepedés:

Vagyis végrepedések. A végrepedések korlátozódhatnak a fa homlokfelületére, vagy kiterjedhetnek a vég egyik vagy mindkét oldalára, ez utóbbit gyakran hasadásnak nevezik. Ennek fő oka, hogy a fa vízvezető képessége a szálirány mentén sokkal nagyobb, mint a keresztirányú szálirányban. Amikor a fa száraz, a víz sokkal gyorsabban párolog el a végfelületről, mint az oldalról. A vég nedvességtartalma kisebb, mint a középsőé, a vég zsugorodását pedig a közepén lévő fa korlátozza, ami a végén húzó (nyújtó) igénybevételt eredményez. Ha a húzófeszültség meghaladja a fa keresztirányú húzószilárdságát, repedés lép fel a homlokfelületen.

4. Kerékrepedés:

Ez a fajta repedés a növekedési gyűrű irányában alakul ki, és gyakran több szomszédos növekedési gyűrűre is kiterjed. A gyűrűs repedések általában a fa homlokfelületén a száradás korai szakaszában keletkeznek, és a száradás előrehaladtával a repedések mélyülnek és megnyúlnak. Néha belsőleg fordul elő, de a szárítás későbbi szakaszaiban fordul elő, és súlyos belső húzófeszültség okozza.